A tea története

I. e. 2737: Shen Nong császár  rendeletileg tette kötelezővé a víz fogyasztás előtti fölforralását. Az ő nevéhez kötődik a tea felfedezése is. A hagyomány szerint egyszer a császár épp vizet forralt egy kiránduláson, amikor a fákról tealevelek hullottak a melegítőedénybe. Az amúgy hobbitudós császár a főzetet megkóstolta, és ízlett neki. A tea föl volt fedezve.
Shennong császár természetesen nem létezett, i.e. 2737-ben még egyáltalán nem volt Kína (kb. 1200 évvel később kezd lenni), tehát nyilván semmilyen rendeletet sem adott ki. A Han-kori (i.e. 221-i.sz. 220) kínai legendák szerint viszont ez a mítikus uralkodó (a nevének jelentése kb. „isteni földműves”) állítólag saját maga próbálta ki a különböző növényeket, hogy rájöjjön, melyik hasznos és melyik mérgező (naponta állítólag 72-szer kapott mérgezést), majd ezt (és a földművelés egyéb fortélyait) megtanította az embereknek. Valószínűleg ezzel a tevékenységével függ össze, hogy később kapcsolatba hozták a gyógyászattal, illetve a növényekkel való bensőséges kapcsolata vezethetett a tea-mítoszhoz, ami viszont semmilyen korai forrásban nem jelenik meg. Egy i.sz. 6. századi szerző (Tao Hongjing) említi, hogy a teával próbálta ellensúlyozni a (fent említett) gyakori mérgezést. (Kósa Gábor szíves közlése)

I. e. 53-ban – a hagyomány szerint legalábbis – Wu Li Zhen termeszteni kezdi a Gan Lu (Édes Harmat) teát a Sichuan tartományban található Meng-hegyen (Mengshan vagy Mengding)

475: törkmen kereskedők terjesztik a teát

VI. sz. vége: a buddhizmussal együtt a tea is megjelenik Japánban

780: Lu Yu átfogó teáskönyve, a Cha Ching, amely az első volt a sorban; később még írnak vagy 100 monográfiát a témában

729: Shomu császár megteáztat 100 szerzetest

805: Dengyo Daishi szerzetes teamagokkal tér haza Kínából, majd termesztésbe fog

1191: Eisei Myoan szerzetes, aki kínai útjáról teapalántákkal és a zen-buddhizmussal tér haza, és aki Kyoto környékén teatermesztésbe fog, megírja az első japán teáskönyvet, a Kissa Yojokit

XVI. sz.: Sen-no Rikyu kidolgozza a japán stílusú teaszertartást, a chanoyut; a korszak másik két kiemelkedő teamestere Murata Shuko és Takeno Jo-o

XVI. sz. vége: a portugálok behozzák Európába a japán teát

XVII. sz.: a tea megjelenik Hollandiában, Oroszországban, Angliában és Franciaországban


1697: a hollandok teatermesztésbe fognak Tajvanon

1823: Robert Bruce vadteát talál Assamban

1826: az első ültetvények Indiában

1856: az első darjeelingi ültetvények

1869: a ceyloni kávéültetvényeket elviszi a kávé rozsdagomba; átállnak teára

1877: az első afrikai ültetvények

1897: Lao Cheng Zhao teamagokat visz Grúziába

1900: az utolsó teaszállító tevekaraván Pekingből Oroszországba; megjelenik a vasút

1938: az első török ültetvények Rize város környékén

1961: találnak egy 32 méter magas, 1700 éves vadteafát egy yunnani esőerdőben